A hétvégét Soltvadkerten töltöttem a legkedvesebb borcimboráimmal Esztivel és Mártival, valamint Márti családjával. Mivel borcimborákról még lesz szó hadd meséljek róluk röviden.
2010-ben a Bordeaux 4 egyetem és a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kara borjogi szakjogász képzést indított, amelyre az ország minden tájáról bort kedvelő jogászok, ügyvédek érkeztek. Az órák két hetente zajlottak Pécsett péntek reggeltől szombat délig a francia és magyar szakemberekkel és oktatókkal. Ahogy az illik "Ismerd meg hazád borait" önképző körben is rendszeresen nagy számban részt vettünk. Bátran mondhatom mindannyiunk nevében, hogy felnőtt korunk egyik legvidámabb és legbizarrabb éve volt, kár hogy csak 1 évig tartott, pedig lenne még mit tanulnunk :-) és az önképző kör programját sem fejeztük be teljesen.
Önképzés címén többé kevésbé - ahogy a család, munka engedi - találkozunk akár Budapesten, akár egy-egy pince látogatás alkalmával és újra éltük az egy év egy - egy pillanatait. Így hétvégén Soltvadkerten voltunk, már nem először Mártinál. Eszti elővette Bertát - egy tüneményes zöld Mazda2 - megtankoltuk, az ablakát lemostuk és az 5-ös felé vettük utunkat, hogy Frittmann pince toszkán borestjén vegyünk részt.
Frittmann István egy-egy pohár FriSecco-val várt bennünket, majd Erdősi József fényképes úti beszámolóját hallgattuk és néztük meg a szőlő és oliva hazájáról, valamint a pincékről ahol borkóstoláson vettek részt, mint pld Castello di Quertico pincészetében, vagy a Ornellaia és a Montelchio környéki pincészetekben. De essen szó a lényegről. A FriSecco után, amely egy könnyed habzó bor, rögtön egy testesebb vörössel indítottunk, mégpedig egy Canaiolo és Sangiovese 2007-es párosítással, amely a Famiglia Terraccia pincészetből jött ki és Chianti Riserva néven ismert. Mondhatnánk, hogy tipikus toszkán vörösbor, intenzív vadgyümölcsillattal, bár nekem egy kicsit fanyar utóízt hagyott a számba.
Ezt követően egy könnyedebb fehér nedű követte - nem igazán értettük a sorrendet - a Baroncini pincészetből, mégpedig egy a Dante Isteni színjátékában is megemlített bor a Vernaccia di San Gimignano D.O.C.G. Kellemes gyümölcsös bor, és az a jellegzetes chardonnay illat sem csapta meg az orromat. Majd egy újabb vörös bor jött a Colle Pino 2009 (Castello Banfi) pincészetből egy Merlot és Sangiovese házasítás. Szeretem az olyan Merlot-t amelyet már egy kicsit bolondítanak és nem kesernyés ízt hagy a számba. Frittmann borai sem maradtak ki a válogatásból, így a Cabernet Franc és Irsai Olivér sem.
A hangulatunk a tetőfokára hágott és általában ahol magyar ember előfordul, felmerül a dalolászás ötlete. Na ezzel lehet engem kikergetni a világból. Soha nem fogom megérteni, hogy miért kell mindig sírva vigadni, miért kell minden esküvőn, bálon, bármilyen rendezvényen az események záróakkordjaként, olyan dalokat énekelni, hogy "elhagyott a babám, mi lesz velem édesanyám" tralala-tralala.... mi lenne?! Jön a következő lány. vagy "kint a falu végén, nem füstöl a kémény, kislány a babáját nem várja, nagy a legény búja" ......, vagy a nagy kedvencem "szereted a piros tulipánost"
Nem önmagával a dalolászással van bajom, hanem a stílussal, ahogy lehajtott fejjel, néha a térdre, asztalra csapva gurgulázva kissé hamisan énekelnek, sírnak és rínak, és elszáll a jókedv. Mindenki siratja a nagy magyar múltat, az elveszett országrészeket - pedig már csak kis helyen van határ - , előjön a nagy magyar meg nem értettség és sértettség. Naná, hogy depressziós a magyar.
Nekünk ettől jobb ötletünk volt, nóta activity. Vagyis egy egy általunk ismert nóta első sorát vagy címét kellett elmutogatni. Nem kis derültséget okozott a "Már mi nálunk babám" vagy a "Kis kút kerekes kút" elmutogatása. A mai napig derűt és mosolyt csal az arcomra az este. Ezt a játékot tovább lehetne majd fejleszteni pld lerajzolni vagy úgy előadni, hogy az első sorban és/vagy címben szereplő szavakat nem ejtjük ki.
Kedves Márti, Eszti és Laci köszönöm az estét és a napot amit veletek tölthettem. Egy élmény volt :-))))
