A szilveszteri fogadalmakkal általában az a gondom, hogy soha nem átgondoltan tesszük, hanem az ünnepek alatti sok evés, ivás, bulizás megcsömörlesékeként, hisz az önmegtartóztatásunk is ünnepel. Egyébként is az önmegtartóztatás egy állapot, nem pedig egy tulajdonság, így sokat nem várhatunk tőle, csak annyit amennyit magunktól.

És akkor egyszer csak tele leszünk, változtatni akarunk, most azonnal. ÉS akkor itt a jön a NAGYBETŰS DE hirtelen felindulásból elkövetett bármilyen tett, fogadalom csak a felfokozott izgalmi állapotig tart és nem tovább. Nem előzte meg hatástanulmány, az önmagunkba való nézés, nincs benne semmi tudatosság. Persze ez nem mindenkire igaz, bár többen ismernek magunkra ebben a fejezetben, mint nem.

Abban a "szerencsés" helyzetben vagyok, hogy nekem január elején van a születésnapom, amikor is a nagy fogadkozások még tartanak. "Nem, nem iszom többet, de egy zöld teára szívesen beülök veled" "Vacsora este? Desszert? nem ez nem megy". A barátnők többsége még lázasan újévi fogadalmak mámorában él, a barátok pedig még józanodnak, még kb. 3 napig :-))) De az én születésnapom akkor is január 3-án van, nem pedig az első hétvégén. És én ekkor teszek fogadalmat. Hazaérve egy kis ivászatból, koccintásból a plafont bámulva jöttem rá, hogy mennyi mindenről lemaradtam tavaly, mert nemet mondtam sok meghívásra. Hogy miért? Csak, mert lusta voltam elmenni, fárasztó napi 12 órás munka után még a hétvégét is felpörögve tölteni. És legyünk őszinták is szeretem a magányt is, szeretem magamra zárni az ajtót és ágyban kajálva olvasni.

De 2012 a változás éve lesz, vagyis ahova meghívnak és a körülmények is engedik elmegyek. Ez a blog arról szól majd, hogy merre jártam és mit láttam, és mire jutottam. Kalandra és útra fel.